|
Na, elég legyen már ebből. Phü, de szeretnék hirtelen abbamaradni! Nem meghalni,
dehogy! Ostoba, patetikus szó… nem, elfogyni, mint orsóról a szál.
Sok volt ez a nap. Ma megint belém költözött egy árny, a tömérdek régebbi árny mellé. Mától fogva majd te is…
Lám, negyvenéves korára a férfi, ha élt is valóban, és odafigyelni sem félt: túltömött kísértet-zsák lesz, veszélyes
kacatok raktára. Elszáradt virágcsokrok, könyvjelzők, tüllök között matatsz, aztán hirtelen – s-sz! –, egy rozsdás tű!
|