Élektra
Azt hiszik, a politika fortélyai |
foglalkoztatnak, azt hiszik, Mükéné sorsa. |
Hercig, érzékeny Krüszothemisz kishúgom |
erkölcsi túlajzottságot tulajdonít |
szegény nekem, azt képzeli, apánk |
fonák halálát nem bírom kiheverni. |
Bánom én az otromba geci-gejzírt, |
gyereke gyilkosát! Túl szappanos |
volt a kád lépcseje – a bárd meg túl éles. |
De hogy ez a borbélysegéd-képű Aigiszthosz |
uralg s pöffeszkedik nyomorult városunkon, |
s anyánk éltes, tokás vén kurvaként |
enyeleg véle, negédeskedik – s mindenki úgy tesz, |
mintha nem tudna-látna semmit. Színarany |
hazugságként tündököl a Nap is |
fölöttünk – istenek hamis pénze! |
Hát ezért! Ezért! A feltolakodó undor okán |
álmom és kenyerem a bosszulás. |
S ez az undor nagyobb az isteneknél. |
Már látom, hogy Mükénét ellepi |
a téboly és a pusztulás penésze. |
|
|