Nagyanyámra (1894–)
Kevés időt jósolok a Mamának, |
ez ízehagyott, kímélő időpép, |
amin sorvadt elméje nyámmog. |
|
Nem találsz haza már az előszobából. |
Nincs itt keresnivalód. Kikísérlek. |
|
Mi egy kicsit még elnézzük a hajnalt, |
más ablakokból, ahogy idevillog. |
Gyereket fürösztünk, és tésztát gyúrunk. |
Telünk-múlunk. Néhányat alszunk még. |
|
|
|