Október
Olykor a gyűlölet trágyatüze lobog fel, |
füstölög alattomosan a kazán mellett |
Olykor a nép utcára réved-széled, fölkel, |
a lehetségesből valamit megragyogtat |
mint lopott fülbevalót: nem tudja, hogy az övé. |
Olykor, tűntödben, kicsit, még rágcsálnám a melled. |
|
|