Matolay Magdi halálára

Nem holmi fenntartások miatt nem voltam ott, Magdi,
objektív okok, ellenőrzőkönyvbe is beírható
akadályoztatás: forgattam volna – ha kisüt a nap
délig: és négyszáz forint az ideát négyszáz forint:
húsz deci „Cs-vitamin”, egy fogpótlás, egy tüzelőrendelés csúszópénze
vagy egy előre nem látható célú, igéretes befektetés.
Szép voltál a múlt nyáron. Folyton nyafogva is.
A letörött szemfogaddal is. Milyen világ, mondd,
lett volna kellő neked? Férfiak krepp-papírból?
Börtönebb viszonyok? Strand Floridában?
Polgári házasság (áldozatos élet beleértve) a nyolckerületben?
Vagy még egy utolsó koloratúr bolyongás?
Gyerek fölé hajlás? Apácafőkötő? (Sziklafal mohosította látkör?)
Az evilág, amelyre való már nem akartál lenni,
végzi tovább a testi-lelki gyakorlatokat (olyanok ezek
többnyire, mint egy összevont hittan-testnevelés-osztályfőnöki óra).
Szerettünk (azt hiszem), de társaságodat ritkán kerestük,
túl sok (vagy épp elég) volt és maradt a
recsegő padlókon és műköves konyhákban kijárkált szenvedés.
Mi az ablakon inkább csak kinézünk,
hogy lélekben legyünk egy kissé az utcán is,
amikor testben nem vagyunk kénytelenek igénybe venni a lépcsőházat.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]