Nyaraló férj a feleségéhez

Fura idill. Most semmi kedvem itt lenni.
Nézni a szomszéd kéményének koromtól zsíros
eternit toldalékát, a másik szomszéd téglaboglyáit
(épít), vagy ezt a talpam alá törekvő hernyót
(továbbment lepke-céljai felé, mielőtt
eltaposhattam volna).
A túlpart: másik ország, ugyanilyen házakkal.
A folyó hideg. A vonat most megy el.
Az idegesség átragad a bokrokra,
a főtt krumpli kapálódzik a kés alatt,
a vaj sehol,
a törülköző viszont a lábvízben
Most jöhet akárki!
Föltéve, hogy nő.
Nő! Nem mint hajam az agyvízmosta csontból,
hanem nő: asszony, lány, hajadon, hölgy, csitri, fruska,
csaj, spiné, rüfke, pipi, repedtsarkú,
szűz, özvegy, koszorúslány, ara
vagy te (valamelyik „te”, biankó).
De így még jobb. Lassan leüledek
csituló nap aljára. Jobb így.
Habzsolnak a szomszéd disznói, én is
lebandukolok egy „böllérmájra”.
Aztán már csak
az elalvás
hepehupái.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]