Horatiusi
Én már elviselem menetrend nélkül is, csöndben az életet, |
tyúkok és emsék között eszmétlen meghúzódnék. |
Kerítést foltoznék, tört cserepet cserélnék |
újra, s örülnék, ha a zsenge tök virágzik. |
|
Ambícióm annyi se, mint a síri holtnak, |
kit bizgatnak a kukacok és haló |
pora fölé nem-romló sírkövet álmodik. |
Eleget éltem, s láttam. Kurta időm |
a csikkes, összeköpködött váróteremben |
eltöltöm a horpadt bőröndön |
nyugtatva zúgó fejem, nyitott szemmel. |
Újság, dohány, dühítőital nélkül is. |
|
Zsebemben van még görbe cigaretta, |
lesz ragacsos likőr elhányt üvegben. |
Tüzet is ad egy kóbor. S magamra húzom |
rossz álmaim a hatalomról, erőszakról. |
Álmomban fényes szőrű rendőrkutya leszek. |
|
Merő értelemmé omolva baj nem érhet. |
Csak a megsavanyodott Tejút |
üszkösíti fölsebzett szellemtalpam. |
Míg az ember a styxi révbe jut. |
|
|
|