Sári, ne vigyorogj rajtam
boldogan vigyorogsz, abban az aprómintás |
ruhádban, ami még akkor is megvolt, |
Túl sok alkalmad nem volt |
Milyen boldogan vigyorogsz |
ezen a jóval korábbi felvételen, |
amikor egy még jóval korábbi |
És úgy néz ki, mintha volna melled – – – |
Meg az érettségi fényképed is itt van. |
valami Zsófinak vagy Zsókának. |
Az biztos, hogy egy kék bugyi volt rajtad. |
A próbához persze, neki is le kellett |
Megkért: „Fordulj el, légyszives.” |
Én természetesen elfordultam, |
s természetesen a tükör felé. |
És összenéztünk a tükörben, |
ő alig észrevehetően kacsintott. |
és jellegzetesen megrándult a szád, |
te fölvettél egy másikat. |
(Csak az lehetett rajtad, |
mert az az az este volt, amikor |
hogy magadra nyithasd a gázcsapot, |
és alig hiszem, hogy a boncmesterek |
tiszteletére nadrágot váltottál volna.) |
|
Utáltuk is mind a ketten: |
te fölvenni, én lesodorni rólad. |
nem lehetett még kapni ezeket a mai |
poklokig hevítő fehérneműket. |
Amikor utoljára láttalak, |
a dögcédula ott volt a bokádon, |
voltunk! Én nem vagyok „né”! |
presszóban, ahol először üldögéltünk együtt.) |
Aztán a dögcédula a bokádon, |
És én szerettem volna rád feküdni, |
lehúzni azt a bizonyos bugyit, |
a koporsófödelet meg magamra. |
(Azok a szarbarna munkakoporsók, |
Mondtam valami hülyeséget a tetemeseknek, |
hogy engem is veled együtt, |
ők meg mondták, hogy kivel szórakozzak, illetve |
az egyikük – az igazság kedvéért |
ezt hozzá kell tennem – azt mondta: |
megérti a lelkiállapotomat. |
|
Adtam a főhullásznak egy kilót. (Az akkor még pénz volt.) |
Aztán a SZIMPLA eszpresszóban megvirradtam |
tetemes mennyiség elfogyasztása után. |
S még ugyanaznap minden magyarázat nélkül |
kiléptem utolsó munkahelyemről. |
eszpresszóban kiesett a kezemből |
mint a széncsúszdára tévedt macska. |
(Úgy hat évvel később lapátoltuk ki |
a szén alól. Mosolygott.) |
Te meg abban az aprómintás |
ruhádban, ami még akkor is megvolt, |
|
|
|