Egy vers elindul az imádott hölgyhöz, de etikai melllékösvényre téved, és többé nem talál vissza
Kötelesség és szenvedély drámája? |
Nem. Ez nem Corneille kora. |
(igencsak némi) jóízlés-maradék |
az ész félig kitunkolt porcelánján |
(otthagyott mirigyek, féliglerágott püspökfalatja, |
kenyérhaj, gyűrt, zsíros papírszalvéta). |
|
nem is volt „Corneille kora” a maga korában. |
maradékát pedig lássuk annak ami: |
|
hogy néhány fokkal különbek vagyunk, |
önutálat jó ösztöke a jóra. |
|
Közöld nyugodtan: egy szar vagyok. Mit csináljak? |
|
De föl ne becsméreljük magunkat: |
Láttál már, mondd, ilyen éktelen szart? |
|
|
|