Kaputt
Fölégetett erdő gyökerei merednek. |
Faszénfaliget zöldellt itt egykor. |
hogy lám, nekik is van még valami dolguk. |
nyírfacsutakkal a makrancos ebet – – – |
|
nem tervez ide újabb kertet. |
Maga elé néz, magában beszél. |
Motyogó vén. A nemzések örömét rég feledte. |
Ezekről az aszott vagy hájas |
vénekről, kik körülülik az asztalt, nem jut eszébe |
|
Az anyjukra sem emlékszik. |
Mit is akart? Köhög. Letörli nyálát |
a kabátujjával. Amennyire tudja. |
A túlélők fog és köröm nélkül |
dideregnek a vakondjáratokban. |
|
|
|