A személyi követő éji dala

Zuhog az eső, te rohadék. Te meg alszol a jó meleg szobában, vagy megpinázod a madarat. Én reggel hatig rohadok a csöndesedő esőben. Ki kell várnom a váltást, ki kell várnom amíg kikászálódsz a vackodból, anyu mellől. Hogy leadhassam a drótot: merre reppentél. Szállsz, szárnyalsz. A kezembe ne kerüljél. Mert röptödben megkopasztalak. Én nem felejtem el azt a rohadt esőt, amikor dupla súlyára dagadt az esőkabátom, a cipőm talpa. Te meg a meleg szobában cicáztál. Eljön még az idő, amikor Dunát rekesztek veled.