Találkozás

Jössz felém a szobán át
örök jövésben, lépteid
alól nem fogy a tér,
ugyanabban a lehetetlen színű
zöld kardigánban, a félhosszú flanelszoknyában,
amit a koporsóban viseltél,
lábadon a szürke gyapjúharisnya,
jössz a szobán át
(anyám a teakonyhában matat),
gyermeki, bízó, csupafog mosolyoddal,
felállok, nézlek, ideges mosollyal:
– úristen, hogy mondjam meg?
Hiába… nem tudok veled élni.
Hiába támadtál föl.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]