K. S.

Az a halott nő az a tizennégy éve halott ifjú nő átjárkál a szobánkon éjszaka szórakozottan tesz-vesz ki-becsászkál ezt-azt felemel elemel reggel nem találom vagy áll a falnál és csak rémülten néz pedig halott mintha kivégzőosztag előtt vetkőzni kezd veti le azokat a amiben el a bugyit a harisnyát én meg kérlelem hogy ne ezt itt most képtelenség ő veszi a kabátját egyszál kék csipkepáncél-melltartóra és oldalazva hátrál mintha félne hogy megütöm összehúzza magán a „teveszőr” kulit vacog „miért nem fűtesz?” – kérdi, és: „minek élsz még?”