A fakír

Fölkúszni fürgén a kötélen, aprófogással tűnni-szökni a sűrű, tűrhetetlen zajból, a csomósodó kásából, mely körülöttem fröcsköl és fortyog. Szökni, alákacsintva orvul, magasba dobott kötelen! Kitárt karokkal hullani az elenyésző égen átal, és földet érni, véget érni egy iszonyatos puffanással.