Az öngyilkos
Éjszakád elzárhatatlan csapja. |
Égve felejtett csillagok. |
nézi, mint rágod a párnád. |
|
Ugyanaz a fal. Ugyanaz a szőnyeg. |
Ugyanazok a feslések, kopások |
Csacsogás, sírás, vádbeszéd – család: |
mindez egy képhely fehérsége már. |
Elfog a világirtó szeretet. |
|
Az emlékezetben néhány szavad |
fénylik, recseg, akár a sztaniol. |
Láthatatlan vagy már. A tényközökből |
|
|
|