Örökhétfő
csodálkozására, sőt, minden |
már a kedd, szerda és a csütörtök |
is csak annyi nyomot hagyott bennük, hogy |
(a felnőttek azt sem tudták, |
és – korukhoz képest – egyenletesen |
Csak az óvoda meg a bölcsöde |
hogy miért dobszerda, hogy miért |
szerelemcsütörtök, hogy a |
kiskedd átcsap nagypéntekbe, |
hogy az ezüst – illetve aranyvasárnap |
csak a hamvazószerda dinamikus |
perspektívájából lehet vonni, és ami |
az úgynevezett „húshagyó” |
keddet illeti – korántsem hagytak húst, illetve |
|
mondván, hogy minden mondvacsinált, |
beszélnek, s nem mondják ki világosan, hogy |
|
milyen nap van, de jelentették |
a szervezőknek, hogy állítólag |
A szervezők a nagy időzavarban |
úgy értették: tegnap van, |
kezdtek kísérletezni, ilyeneket |
mondtak: „Ma volt 150 éve tegnap.” |
számokról az ellipszis számokra |
(Holnap lesz 132 éve tegnap stb.) |
a korszagalkotó lékgömböket, |
teleszarták a Telstarokat, |
phalliújságokat ragasztottak, |
az ezeréves Pillanatnyilag téren |
rendezett Momentánnál, és |
Az Örökhétfő bevezetése óta |
az Örökkévalóság (azelőtt Pillanatnyilag) |
Harangvirágok, tölcsérikék |
szombat, és rozsdás kannáik letéve |
|
|
|