Nagymama

A nagymama
növesztett engem
ilyen roppant nagyra,
szívósra, szépre, erősre.
Mikor elkezdtek lőni,
az aranykarkötőjén
vett két libát, lesütötte,
aztán, nyomás! le az óvóhelyre.
Azóta: süt, süt, süt
ebben az átmeneti helyzetben.
Nagymama előre tudja
a világháborúkat,
a tanácstalan köztársaságokat,
illenforradalmakat,
ollanforradalmakat.
Egy háziasszony – – –
vallásilag közömbös:
de annyira,
hogy a közeli katolikus
templomba
jár, evangélikus pedig – – –
de én libát faltam
az óvóhelyen,
miközben a forradalom
fölfalta gyermekeit.
Hát egy ilyen LÉGÓtalmi
pince volt az én gyerekszobám.
itt etetett nagyanyám,
ott könyvelt nagyatyám,
onnan járt be anyám,
onnan akasztották a bácsikám,
onnan emigráltak a nénikéim
Házasságba, Angliába, Mennyországba.
Volt egy sárkányunk,
a Szálasi Mátyás – – –
Hogy sziszegett, pisszegett!
Ő ette meg a libabelet,
a csótányokat,
a kengurukat,
a farkasokat,
a mihályokat,
a kártevőket, az árvetőket,
mind, mind ezeket a
fantasztikus vadállatokat,
akik benépesíték
gyermekkoromat.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]