Egy fényképre, amelyen kezet ráznak
(Rekviem a magyar demokráciáért)
| Inkább azt írnám: nem helyénvaló
|
| gyűlölet nélkül gondolni Reá. |
| (Elsőre majd’ azt mondtam: nem szabad – – – |
| de: tanúm és bírám legyen Petőfi Sándor, |
| hogy a szabadság szent szavát ajkamra |
| parancsolólag többé nem veszem.) |
|
| Mondjuk tehát: gondoljunk megokolt |
| utálattal reá – mivel halott, és |
| Bosszúnak ekképp módja és alkalma nincs. |
| fogadta be e föld (ha jól tudom). |
| Így hát: legyen a nemzet könyörületes iránta |
| – mert jobb, ha egyebeken gondolkodik. |
| Viseljük el, oly sok más rossz után: |
|
ez sem fog megbűnhődni semmiért. |
| Ám nézzük vizsga szemmel azt a kézfogót: |
| az alkuképes alkusz s a történésbe magát beleártó |
| ártatlan áruló kézfogását: |
|
| a röltex-méretre szabott tömeggyilkosnak |
| (emlékét össznépi felejtés őrzi), |
| csakúgy mint a tanakodó s tanácstalan, |
| ennenbuzgalmú áldozatnak is, |
| ki vesztét érzi bár – hozzásegít még. |
| Megtekinthető – éles rendőri fényben – |
| rá rossz fényt vető félszeg mosolya |
| az olcsó OTI-szemüvegkeret mögött – – – |
| gyanúsítottzakója, gyanúsítottnyakkendője, |
| zakóján a három gyanúsítottgomb |
| s mögötte a nyílni kész zárkaajtó. |
|
| Fáj mondanom: mindközösen utálom |
| s a fontolva halódó hülyeség: |
| ugyanegy ütemre skandálható |
| változatai az álokosságnak. |
|
| reszketteti a közös gyávaságot. |
| (Ja, hogy az egyik gyilkos, a másik balek! Na és?) |
| Hát: így végződött, mi épphogy kezdődött. |
| Ez történt. S nincs feloldás, enyhülés. |
|
|
|