Ha az ember
s megért egynéhány miniszterelnököt, |
óhatatlanul elgondolkodik |
mikéntjeiről-módozatairól. |
|
utcahuszonháromom, példaképem, |
hamm! bekapjam az elmés ólmot. |
|
amikor a beszélőközpontig |
ér a mindent gyógyító érckúp: |
az agy visszhangos folyosóin. |
|
(Persze, hiszem, hogy erre nem kerül sor. |
Szeretnék Pákozd, Isaszeg után |
egy poloskamentes vaságyat, |
egy karbolszagú folyosót, |
ahol büszkén mélázva pöfékelem |
a hálás haza csikkadományait. |
Vagy – álmok netovábbja – gondolok |
|
|
|