Széljegyzet egy vitához
Radnóti Sándornak
Ha a seggünkbe nem csizmával rúgtak, |
azt tiszteltük volt liberalizmusnak; |
ha virágnyelven küldtek el a francba: |
a Repression átment Toleranz-ba. |
Túl az Oderán, innen az Uralon |
szerveződik a rémönuralom, |
a trafikokban rágógumibot |
– prefogyasztói világállapot. |
S mert mindez csak kritikailag tetszik, |
tituláljuk kommunának a kreclit? |
S ezentúl kritikailag kúrunk, |
míg tűri személytelen kult-Úrunk? |
Te a politikai szférát transzcendáltad
|
– én még mindig csak tartom itt a számat.
|
S mert minden megy szét, és gyűlölni fáradt |
vagyok, csupán álmatagon utállak. |
Nebich. Vollendete Sündhaftigkeit! |
A jövő – bízom – mindkettőnket ejt, |
orrontja majd, hogy alle beide stinken,
|
s egyformán: összefügg mindennel minden |
– s egymást alázza: aljas düheink, |
nemes huzavonáink – mint a fing: |
gyötrelmesek és nevetségesek – – – |
szerelmek bántanak minket s szelek, |
ezért szellentem e széljegyzetet, |
verssoraim a görcsölő belek. |
|
|