Van úgy is, hogy jön

Korán ébred – – –
Az utca
hűvös, tiszta, kisepert,
akár egy vasárnapi parasztudvar.
A házak homloka tündököl,
s a járda téres.
Az ember még nem úgy,
mint koszos hajban a fésű – – –
Az alvás ragacsát
lemosta víz és szappan.
Kávé, pálinka, cigaretta, szél:
A kedvek és a nedvek frissen áramlanak.
„Az ember” még
csupa tettvágy, csupa jóakarat.
Merő hasznosulhatnék.
Húsz perc és félóra között
kezd el fonnyadni.
Aztán beszippantja
a helybenrobogó.
Zörgő szeméttartály
zömíti, zúzza
– azzá, ami.
Újabb húsz perc alatt
kész is a gombóc:
makulatúrából, kabátszőrből, lihegésből.
Lehet kilökni.
Mocsok, elpucolandó.
Persze, van úgy, hogy mindjárt jön a busz.
Akkor meg az emberben
éppen
se tettvágy,
se jóakarat.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]