Félá – – – – –
Föl-fölriadva alszom, vakon matat |
kezem a lecsúszott takaró iránt – |
rideg derengés bánt, húzom magamat összébb. |
Fagyos ragyogás érzik. Az antipóduson |
a sötét melegbe… De még tudom: |
álmosodom el, el-elmosódom – – – |
|
Így ragyog be a testi fájdalom |
is szerveim gyanútlan álmába. Oly |
hirtelen riadnak! Vergődve rázzák |
testem ketrecét, mintha ól ég |
barmok fölött, vagy a vízár |
vagy mohón szabadul, egyik a mást tiporva, |
|
– – – hogy azt hiszem, reggel van |
már, és elaludtam. Elkéstem valahonnan. |
Künn ver a fény: réges-rég rámvirradt. |
Csak a szemhéjam összeragadt – – – |
Meghallom, végre is, a kimért ketyegést, |
nyugodtan fénylő számokat: |
van még vagy negyedényi – |
másik oldalamra fordulok: |
még lehet egy kicsit élni. |
|
|
|