A ronda csönd

A ronda csönd majd így szakad le rád – – – nézed az édes, trampli lábakat, a visszér kékjét, lógni kezdő mellek nyárvégi végpillanatát – – – Milyen öreg vagy. Nahát, hogy a nők frottírtörülközőkbe bújtatják testüket! Megkívánsz minden asszonyt, akin már dolgozik az idő – – – Ó, nem a szokott formákat kivánod! Hanem, mondjuk: a talpakat, e partra vetett, ekcémás virágállatokat. Egyszerre kívánod összes feleséged és összes feleséged összes barátnéit. Eközben papírt eszel, lüktető has, és zöld vízarany csöndben élsz, hogy meghalj.