Öt szerelmes vers
|
A tények összegyűltek ellenem, |
szerelmem, és nem-valónak mutatnak. |
Nevetés? Vacogás „Fogadj fiadnak!” |
|
|
|
|
Én játszom: „Kinek kéne kellenem?” |
s ingem alatt emlék-ujjak matatnak |
– tapadnak, másznak! – villanyozva bőröm. |
Amíg bűvöllek és megkedvelődöm, |
elölt ölelések csiklándanak. |
|
|
|
|
Szellem vagyok, Tündérkedek, tűnődök, |
rád nézek, átlebeglek, oxidállak, |
mint a levegő a felületet. |
|
|
|
|
„Ha nem szeretsz – majd kitalál a kín.” |
Kedves vagy. Élek is, amíg kivánlak. |
Szerelmed megtart, mint a formalin |
elvetélt magzatot a tudománynak. |
|
|
|
|
Nem kecsegtet se gyönyör, se gyerek. |
Mint egy kurva piactérnyi ölébe: |
jelenlétem a világba mered. |
|
|
|
|
|