Házasság
Női fájdalmaktól oly sokszor átjárt |
derekad a kályhacsempéhez dőltve |
ránézel örömtelen békességgel |
a férfire, ki bútor és szobor. |
Szoknyád, mint zacskó a cukrot, kínálja |
ismerős édességedet. Ne vedd zokon, hogy |
elérteni véli, mit félreért. (Pedig már |
ziháltatja a szerelem szerpentine.) |
És nemkívánt gyönyörben egyesültök, |
mint sav a fémmel – sóváran, siváran. |
|
|