Hála
elhülyült csöndje nem különbözik |
a katolikus vasárnapokétól. |
az emberek még ellenszenvesebbek, |
|
enyésztetem, mint szoktam, |
hálátlanul az ajándék szerelmet. |
az menekít át, hogy emlékezem |
|
Hiába kerestél fürdőszobát, |
az ágy kényelmetlen volt, |
Bőröd új szagával elvegyült |
a matracok rovarirtószaga. |
|
történt valami. Még aludtál. |
|
És szelíd világosság tétovázott |
a nyakad pihéin, a kulcscsontodon, |
|
|
|