Az ilyen fontos beszélgetések
Az ilyen fontos beszélgetések |
vagy behoztál egy üveg pálinkát, |
vagy nem hoztál be egy üveg pálinkát, |
de a célzat mindkét esetben ugyanaz volt. |
Ez alkalommal, azt hiszem, nem hoztál be. |
(Amitől kissé el is ment a kedvem, |
mert a választások előtti szesztilalmat |
a szombat déli tizenkét órától |
imaházzá lényegült vendéglők |
a nagymálnát tartalmazó korsókat.) |
Különben lehet, hogy mégis hoztál be pálinkát, |
csak azt nem tudom, miért emlékszem mégis inkább úgy, |
a nagy szobába. A kerek asztalon volt |
– mint mindig – egy váza virág. Ezt áttettük |
mert ha az ember leül egy váza virág |
két oldalára egy kerek asztal mellé: |
folyton hajladozni kell, mintha számháborúznánk. |
Mármost ezután szoktad mondani, hogy |
„Vegyél ki poharakat”, vagy csak |
mutatsz a pohárszékre, s mész a spejzba, |
majd egy zöld orvosságos üveggel térsz vissza. |
De hogy mondtad-e (vagy mutattad-e), és |
kimentél-e – ez az, amire nem tudok visszaemlékezni |
öt év távlatából. És ez most már teljességgel eldönthetetlen. |
Mert te jobban szeretted az ilyesmit (s ne köntör- |
falazzunk – itt nem egyszerűen ilyesmiről volt szó, kezdjük |
tehát újra:) mert te biztosan jobban szeretted volna ezt
|
tiszta fejjel megbeszélni. Viszont tudtad, |
hogy én szesz nélkül nem tudok huzamosabban figyelni, illetve |
kizarólag arra, hogy valamit kellene innom. |
És mivel elég fontos lett volna, hogy én oda tudjak figyelni – |
Nem tudom! – Nyugodtan behozhattad volna különben |
Bár jó erős pálinka volt, meg kell hagyni. |
|
|