Kedvelem…
Kedvelem a szemérmes technikát: |
hosszú lajstrom utolsó tagjaként |
megemlíteni kedvesünket, szinte |
mellékesen („… és hű, mint Annabelle.”) |
– Mégis: |
megcsendítve nevét. |
Hogy az ő tekintetét érezd |
magadon, olvasó, becsukva könyvem, |
s így szólj: hosszú az út, s megérkezni, |
valóban, csak egy fáradt mosoly. Valóban: |
„Például…” – így kell indítani beszédünk. |
S mindegy, min mentünk át. Sok |
sár távozik, mielőtt olaj fakad vagy forrás. |
|
|