A sertés énekeiből
Dohogva, mint a gép, zabálok. |
Reggel van, dél van, este van. |
Emésztek bambán, komoran, |
langy lében lankadok nyakig. |
Tócsám vizében napszilánkok |
|
Csak vakargassátok nyakam. |
Én nem leszek kolbász, se hurka. |
– Saját belembe töltsenek? |
Minden sertés átkozza meg |
atyját, ki e világra kúrta. |
|
(Reggel van, dél van, este van. |
Már nem hagyom el mocskos ólam, |
csak bőrömmel rohad le rólam.) |
|
|
|
|