Ave atque vale
Én szeretnék kifordulni gyomormód, |
mert harmincadik évem elközelgett, |
és még mindig csak nyögök, forgolódok, |
|
mint beinjekciózott halálraítélt, |
mint zárkájukban a hülyére vertek. |
– Az ideges hús baklövései, |
|
erőlködött, huzavona szerelmek: |
az elmúlásba ezt viszem magammal, |
ha – pattanás, rohadt vér, meggyülemlett – |
|
kifakadok majd: sárga gyűlölet, |
s jelenlétem felisszák, mint a vatta: |
tények. S kerülök én is a kosárba. |
|
De ti megéritek – ne féljetek – |
gyönyöreit a minden-egyre-megynek, |
hogy űzitek, menekülitek egymást, |
|
mint a Vidámparkban a dodgemek – |
|
|
|