Viturbius Acer fennmaradt verse
Nem kérdezni, nem beszélni. |
a favedrekben satnyán évelő |
|
Hajtsd fel a korsót, ó Leuconoe, |
tompán az apadt sörhabba ne bámulj. |
|
lám a földalatti keszonja fölött |
újra dohognak a szürke betonkeverők |
|
– visszaidézik azt az időt – |
|
Mire szőke hajadba vegyül |
szürkével a piszkos öregség, |
Korszerű keretbe kerül az unt, utált kép. |
|
Tavaszra felépül az új hadiút, |
zörgő harciszekér hangján már közelít január |
(mihamar dér fenyitéke a fákon) |
a kussoló provinciák felé. |
|
mind, aki a jövőt akarta… |
Húzódjunk be a ponyva alá, |
|
|
|