Történet és elmélkedés

 
Fölösleges
mozdulatok erőpocsékolás nélkül
igyekszem a megfelelő helyre találni
mint ki rossz ágyon elalvásra készül
 
Merő
figyelem semmi várakozás
az előkészület vége hajhullás kezdete
közti időzónában
 
Kurta kijelölt
időköz térköz
elmulasztani a szerelmet
abbahagyni a testvériséget
 
Lefolyt
odaszáradt kátrány a kávéfőző falán
ujjnyi csillanó boron por ül
naptól átfülledt elhagyott szobában Fény
egy lepedő megkövült ráncaiban
 
Alvó
kéz lecsüngött soká az ágyról
a leszállt nedvtől szinte felfuvódott
kínokat költött ki a koponyából a hő
fémízet rejt a száj
A szellő megüti igézi
 
A márüres a mégüres
pillanat senkiföldje lesz
aki azt gondolja éppen
ami már éppen nem kimondható
Torkának szegezett
kés az előrehaladott nap Öltözködés az állott levegőben
Nyári koradélután Lépcsőházban már érzékelhető
múlékony fényviszonyok A hegyekbe menni
késő már De kávét inni akárhol lehet
s utána a sört a párás hideg korsót két tenyérbe fogva
Narancs falakon már az este készül
mire kiér a folyópartra
lelkesen izzadó lányhónaljak önfeledten duzzadó
nadrágok lépcsőire Halszag
fölött hirtelen lámpasor
 
Merő fenntartás Semmi
 
Kőből derengés Lenni
 
az ami nem
Távol fehéren villannak a hegygerinc csigolyái
Nem ez nem az az est
a folyam olajos izmaival
uszályok világos ablakaival
nem az az est
plexiüveg lengőajtóival
ez az est
hol sörét emeli a lyuggatott bádoglemezről
söntéseivel rosszfogú kurváival
nem az egyszer sem az
bor melletti baráti sakkpartival
a sorsát ismétlő királygyaloggal
az ismétlődő beszélgetések túl sok éve
ismerőseinek úntig megismerése
barátnők feleségek új ruhái
kedvességük vagy érdektelenségük várható valószinüsége
untság és ismerősség mily finom
mily marasztaló mily elkedvetlenítő keveréke
lassan harminc felé e twentyagerek
kik unják az éjszakát és nem mennek nyaralni
ápolják a kényszeredett szövetségeket és szerelmeket Hegynyi
mitológiával a hátuk mögött dolgozhatnak serényen
tudják a különbséget a munka és a cselekvés között
 
Terméketlen
tükörmás ablakon túl sehol
fürkészett arcunk amelyen áttetszett az éjszaka
marad velünk
éjszaka-foszlányok tükörarc velem velünk
 
A márüres a mégüres
pillanat senkiföldje lesz
aki azt gondolja éppen
ami már éppen nem kimondható
Puszta következmény
Puszta következmény Felébredni két emelet között
Alant az utcazaj hálóul kifeszítve
alant a tülkölés a tülekedés a tűrés
hamar és következetlen megbocsájtása
mindannak ami megbocsáthatatlan
Alant már egy poroló egy vászontetejű kocsi
Talán egy ág nyúlik ki Fonák menekülés a menekülőnek
Börleszk
nem halál
 
Utánozza a történést
 
így fáraszt az idő
Aranyörvények a szélben
Tavasz híg bocsánatát
esdekeltem s tettenértél
Nem Nem közömbösíthető az a hajnali szürke óra
az utolsó találkozás a garázsszerű téglabarakban
a toló vasajtók a zsúfoltság amely zavarba hozott
nevetségessé tett minket Tízezer hátralevő mozdulatomban
bujkál az a kézmozdulat amellyel végül is nem
Elkotródtam kisomfordáltam némán
az egyenruhások közül
Szüntelen összefüggés
az ő végleges arca
a mi kétértelmű arcunk
a gyalázat és a tisztesség között
 
és mégis csak utánozza
 
mégis csupán fáraszt
 
módszeresen mint a sínhajlítógép
 
Megőrölt
kő töretlen kőre visszaszáll
A megtörtént de ki nem mondott porként szitál
a mosolygás az aljasság s a bávaság között mutál
A szó talán de inkább biztosan nem
A könny nedvesség mint a nyál
Szemünk okosan csillog de ez minden
Megőrölt kő töretlen kőre visszaszáll
 
A hídfő
oroszlánjai biztos nem lesznek itt örökké
s ez oly tudás olyan garancia
minél többet remélni már mohóság
 
Dagad
halálosan mint elkötött láb
az utolsó az utolsó utáni
beszélhetetlen beszéd
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]