E tér…
E tér micsoda rengés-bőgés! |
|
Egy villamosperon bűzében, |
nyárdélutáni nap száraz hevében, |
a vásárcsarnok előtt csirkeszar |
üldöző, lerázhatatlan szagában |
|
ítélet nélkül internálva állok |
egy vadul vert dob belsejében. |
|
Cinkos lehetőségek intenek: |
nyakkendőm fulladásig rántani, |
egy söröskorsó falát szétharapni: |
a dolgok illegetik magukat. |
|
S mihelyst szándékuk megértem, |
saját szándékom hazárdjára bíznak. |
|
|
|