Lélektan-óra
H. Schirma úr, pszichológus, Zürichből. |
Tanult testalkattant és grafológiát, |
analízist és chiromantiát, |
szörnyrömit és projektív teszteket, |
ind és bizánci teozófiát, |
Fludd tanát és szőnyeg-szimbólikát. |
Járás és nevetés előtte fölfedik |
(asztrológia, hipnózis segít) |
a lélek nyirkos mélyrétegeit. |
|
Rejtekajtók nyílnak meg. Álfalak |
fordulnak érdes, mély sóhajjal el. |
Mérőónnal megmérhetetlen kutak |
állítja meg rejtelmes ösztöne. |
Úgy járt-kelt bennünk, mint elhagyatott |
rosszemlékű ház pincéiben, hol felette |
gyanús dolgok eshettek hajdanában. |
|
S az elágazó járatok mind újabb |
pincékhez, föld alatti termekhez vezettek, |
már egy egész várost feltételeztek. |
|
Fény olykor és csak felülről derengett. |
Ha Vezetőnk szellemkezével egy mohos követ |
meglazított, s a lyuk szeles kürtőre nyílt. |
|
Egyébként csak madárszeme világított: |
zöld sáv irizált varázsgyűrüként |
|
Átnyíló padlások, összenőtt |
|
Önkívületben felszökik a csúcs. |
|
Kővé zsibbadtan ültünk. Nem a vér, |
húzott bennünk a kürtők vad szele, |
lobogtatva, mint lángot, a sötétet. |
S a nyirok – mind mélyebbről. Már nem a |
gödörben álló kőtérdekig, -bokákig |
érzett vissza a kúszó nedv, hideg: |
lentebbre, porhanyó talajig hatolt el a sejtelem, |
a békátlan, halat nem úsztató, |
nád nem övezte, kietlen vízig, |
mely a vízzáró rétegből szivárog: |
|
Visszavarázsoltattunk. |
Nem ment egykönnyen. |
A megbántott Metaforák szörnyű haragra |
gerjedtek, ráébredvén, hogy csak játék, |
ha nem is ártatlan, mihez hatalmuk felidézték. |
Nem akaródzott visszatérniük képzetes zugukba, |
enyészni testtelenné. A lélekbúvár |
minden varázsművészete kellett, hétszerte hét |
ízben rótt idézőjeleket a küszöbre, |
míg sikerült foglyul ejteni őket. |
De végül, némi rheumaticus közérzet, |
ízületekben terjengő hidegség árán, |
megszabadultunk e kétes társaságtól. |
|
|
|