Egy emlék
Ezt mondta nem sokkal halála előtt. |
(A körülmények ismeretesek.) |
Nem: „Egész jó rendező voltam.” – így |
az adott helyzetben megengedhető volt. |
s míg súlyától szabadultan |
a szék kopott bársonya kidomborult, |
és ülés közben összegyűrt nadrágja |
kezdett kisimulni: a fentieket mondta. |
Méltatlan életet a művészet méltóságába így vont. |
Manírozott szerénységgel ugyan. De esetében |
bizonyos lelkierő kellett |
az – épp ilyen – manírhoz. |
És a mondat időzítése, íve |
|
|