Ekképp jeleztem

Mivelhogy sírt, és mivelhogy el akart rohanni, és néztek is bennünket már mindenfelől: sietve felemelkedtem, és kezemet némi súllyal, anélkül, hogy teherként, az alkarjára helyeztem, miközben tekintetem remegve, de szilárdan hatolt a pupillába egyenest. S ő küzködve, de végül megadóan: visszaernyedt a székre. – Ekképp jeleztem udvarias készségemet a meghitt beszélgetésre.