Kivagy, Catullusom
Kivagy, Catullusom, kőnehéz koponyával |
ébredsz, a lábaid két feszes, vízzel telt tömlő. |
Tükrödbe: nem nézni jobb. Sápadt, renyhe |
bőrödre kevés volna Róma minden rafinált balzsama. |
S fogaid, egykor oly vakító fogaid! |
– lerontott városfal maradéka enyészik így. |
Hol van már, hol a „készülj egyvégtében kilenc ölelkezésre”? |
Elhasznált tested, az ásító, néma összeg, |
az eredményhez, nem adja ki, mennyivel járult |
a szenvedély, a nagy, a századokra példás, |
s mennyivel a szünetlen, mindenevő mohóság. |
– Mennyivel a finom, érdemes lakomák mérge, |
s a méltatlan csapszékek ciszterna-löttye ugyancsak. |
|
|