Demi sec
Eltervezzük, hogy d. e. 9-től 11-ig, |
maximum 12-ig, fél 1-ig, s akkor még |
ebédelhetünk együtt, esetleg. Eltervezzük, |
de számításaink jóformán sohase válnak be. |
A kapcsolatok lépten-nyomon |
– Ő késik valamiért, én viszont |
csak akkor ébredek, mert későn feküdtem le, |
hosszú, zsibbadt heverés, az időérzék megbomlása. |
Mikor az egymás után szívott cigaretták |
áramlásba hozzák végtére a megalvadt |
ez a nap is. Kapkodva öltözés: gondatlan mímelt |
gyengédségben bujkál a titkolt rosszkedv. |
(Csak most el ne hangozzék az a |
|
Az ebéd jó. Háromfélét eszünk, |
a fogásokat megfelezve. Erre, |
meg utána a drága borozóra |
de a bor jó, és jók a hosszú |
|
zökkenőmentesen együttműködni |
ízek, szeszek meg a füst élvezetében. |
Ilyenkor könnyen esik a beszéd is, |
a haszontalan, de igényes csevegés |
– jobbadán arról, hogy itt nemigen lehet élni |
másképpen, mint a szellemet munkára fogva, |
kedélytelen komolysággal, s lemondani |
játékosan szabad kiéléséről sokféle ötletünknek, |
nem kívánva a tér tágasságát, arcok és helyszínek |
Ilyen körülmények között a társasélet, persze, |
elsorvad. Úgy bámultunk egymásra mind F.-éknél |
is a legutóbb, ahogy háromnapos, |
tanulmányozunk elkeseredetten egy rossz szagú |
presszóban, ahová, eső elől, beverődtünk. |
|
Most már egy körúti, olcsó sörözőben. |
Miért is ez a megkönnyebbülés, hogy elbúcsúztam tőle? |
Akivel jól érzem magam mégiscsak, nemegyszer, |
aki nem akadályoz semmiben, és igazán |
soha, egy szóval sem firtatta vagy vitatta |
a szenvedély elégséges voltát kapcsolatunkban. |
Miért kell folyvást tudakolnom: |
Kellenek ezek a találkozások? Szükség van erre? |
Vele vagy nélküle: nem maradna |
minden egyéb változatlan? |
|
Mintha más dolgok függése valamitől |
|
De mihez? – A kényelemhez? |
időmmel, mely korlátlan rendelkezésemre áll. |
Ha tetszik, zsúfolásig tölthetem, |
ha tetszik, nyitva hagyom |
|
Ez a csend itt, éjfél s hajnal között, |
amelyben egy zöldpaprika husa |
a fogam alatt deszkaként recseg, |
és fülsértőn süvít egy szál gyufa, |
nem tud választ ilyen kérdésre: „Kell?” |
Ebben a csendben, ahol jobb minden mozdulattól óvakodni, |
ebben az üres szobában efféle kérdésnek |
képtelen dolog volna elhangzania. |
|
|
|