A vékony lánnyal
A vékony lánnyal ölelkeztem |
álmomban gyerekes szerelemmel |
kicsi melle mint feszes paradicsom |
simult gömbölyödött tenyerembe |
Nem izzadtunk ki nem csapzott hajunk |
sikamos vergődő szerelemben |
|
Gerince zsengén izesült nádszál |
félve becézték kényes ujjbegyeim |
a váll a lapocka ficánkolt |
fogékony tarkó sejtetett majdani nőt |
de elfogulatlan nyúlt még a fiús comb |
a sovány szár soksebü földizü térd |
Nem kicsapó hővel csak a védett |
öböl szelíd melegével érzett az öl |
világos rajzu a domb még szőke pihével |
És mégis Nem voltunk gyerekek |
sem pásztori lények Nem fűvön esett |
könnyű szerelmünk A szobám volt az a hely |
csak szebb nagyobb és sokablakú |
mind a folyóra melynek vize lassan |
szinesült születő hajnali órán |
|
És egymás karján nyugtatva fejünk |
cigarettáztunk bámultuk a mennyezetet |
boldogan és fáradtan mintha utána |
volnánk És a széljárta gömbben |
vonultak úszva lebegve fehér felhők |
elúsztak az ablak bal sarka felé |
de újak jöttek visszaterelve |
a kék rónán széledező tekintetet |
szűkebb térségre Szótlanul így beteltünk |
a váltakozó néznivalóval És elaludtunk |
|
Álmodtam alvásunk aludtam álmunk |
Felettünk mint levált fehér köröm |
hullott alá a hold Beszivárgott |
fenyegetően emelkedett a fény |
Ilyentájt csúsztatják küszöb alá |
a hírlapot szakadnak fel dörögve |
redőnyök robajlanak át az |
üres hűvösségen a teherautók |
Süvítve nyílnak gázcsapok vízcsapok |
Tea forr szelnek a szikkadt kenyérből |
Csobogás és robogás ideje Takarítónők |
ébredő visszérfájdalma Székek tetszhalálban |
Szódáscsap felhörög a söntéspulton |
kopasztott csirkefej feltámadása |
Zöldesen mint Lázár de folytat mindent |
ahol abbahagyta mert nem tud mást a város |
Kiszabadítod óvatosan zsibbadt |
kezed kettős álomtól nehéz koponyám alól |
Némán kilépsz Két óra múlva ébredek fel |
Akkor már minden jóvátehetetlen |
|
|
|