|
Arnold Schönberg emlékének
| Ki éjjel soká néz e homlokzatokra, mikor |
| a teljes Hold ellenfényében |
| azt gondolja: medencék e házak, |
| s ha megérinti ujja hegyével |
| a falat, érzi: holdnyirok. |
|
| Ha tovább képzelődik, vélheti: |
| (Az árnyak fürdője lehetne, |
|
| S álmából – mint folyóból – |
| majd vízgyöngyösen s dideregve |
|
|
| A fül irdatlan termeit betölti |
| Véget nem érő magyarázatok |
|
| Mely az említett termekben eltéved |
|
|
| függönyökben a füst mögöttük |
| felfordult székek tetszhalálban |
|
| felfordult székek tetszhalálban |
| függönyökben a füst mögöttük |
|
|
| Ebben az éjben, ahol utcahosszat |
| a szél zavart beszéde kavarog, |
|
| mint végzetes szó, villanyfény zuhan |
| vetetlen ágyra dúlt szobára: |
|
| egyetlen ablak megvilágosul. |
|
|
|