Westend, vérsajt, mannaszósz

Olvasom tegnap a Holmi novellapályázatát, a szabadon választható kezdő- és zárómondatokkal. Egy nagy mondat bizonyosan van közöttük, ami akkor is kosztolányi, ha nem az. „Halkan és gyorsan sírt.” Alighanem csak nyitó és zárómondatokat lenne érdemes írni, felütést és leütést. Közte pedig, ha már, akkor a Flaubert-recept. Mondjuk, leírni egy poharat sokszor, aztán egy fát, hokedlit, infúziós állványt, egy madarat. Embert csak az utolsó évben tanulnánk, mikor már átteszik rajta fa és pohár.

Otthon dolgozom, bedolgozó. Ha úgy tetszik, hazaviszem a munkát, bár mondhatni úgy is: hozva lesz. Hozzák, például, drapp furgonon, mint Szevics néninek a babacipőt. S hozzák pakliban a pertlit, ő csak befűzi szépen a konyhaasztalon, darabbérbe. Kifogástalanul keres, keleti exportba megy, ó a sok Pável, Abdullah és Natasa.

Figyelek. Ki lehet-e fogni csak úgy valamit is a levegőből? Air ready-made? Ez itt a ráfordulás ideje, mikor a hajó csak úgy kifolyik a kikötőből. Az alapjárat kis szabadsága, a hajókonyhán készül a rákpüré. Alig megy, alig billeg. Mennyi? Harminc. Mi harminc? Mi mennyi? Szinte a sirályok viszik a hajót, a vijjogásuk, s a gépek csak arra kellenek, hogy legyen ami ellentartson, ha elkap valami áramlat. Dehát mégis, merre?

Megyünk.

Szemközt a csengős gangon leszakadt egyszer egy irdatlan szekrény, vagy mi. Ott, ahol mostanában nem hallom az ordibálós asszonyt. Zsanett, hol az anyukád? Osztályon van. Leszakadt egy szekrény, zöldszilváni posztókofferok vitatkoztak, ziháltak, rekedtek és szorultak a kurzivanyák. „Azután, hogy egyedül maradt, síró mentőautót játszott, száguldozott föl-le az üres lakásban: jaj, jaj, hasamban az anyukám.”

„Virágföld, teakolbász, aceton.”

Gyűlik az ólom a zöldséges saszláján, gyűlik a fekete posztóbanánon. Nyugati pu., Westend, szombat. Lengyel apáca kilós kávéra alkuszik. Fájv dollár, bazmeg. Fór. Nix fór. Nix üzlet, Jadwiga nővér tovahalad, nyírfaarc, torkosság bűnébe nem estél.

Fújtató asszonyság a Westend, kibe vékony a hang, az irány, a velő. Dudatest, dudatest, te csodás. Iromba és jó meleg, vastag a bőre, az ina, a hája, bitumen-primadonna. Vegyél már el, csináljál már valamit magammal, legyen már valami, vagy mi.

„Tisztelt Magyar Rendőr! Kérésem van! Én nagyon szeretek személy szerint is át-átszaladni a piroson. Mióta születtek két kis gyermekem hűtlen apától, velük valahogy nem igen merek. Azonban lehetne-e azt, hogy egy nagy rúdon, mint afféle gólya gyorsan átdugom őket a kis Mózesükbe, azután utánuk szaladok én is. Tisztelt Levelező, lehet-e ilyet a Kreszbe?”

„Angyalom, ha itt valaki kinyújtja a kezét, nem tudni, hogy koldul vagy az óráját nézi.”

Nyolc méteres Westend-autó a 62-es posta előtt, egy vasalt gálabakancs, kiállítási szteppcipő. Whiskyt, halottat szállítanak ilyen autóban. Püspököt Los Angelesben. Hatvanöt forintért lehet a vécében zuhanyozni, plusz a hajszárítás.

Talán csak kezdő és zárómondatokat kéne, aztán kézbefogni, nézni, kibuggyan-e némi ketchup, dacos zöldsaláta. A McDonald’s rezzenetlenül küzd a tömeggel. Idegenajkú koldusasszony az ajtóban. Ham, ham, mutatja a szájával. Westend, bigham-reklám. Bent verejtékes tisztaság, üveges alkalmazottak söpörnek merev állkapoccsal, dagály, nehézvíz. „Lacika, megint elaludt a tolókocsis, ez mégis nem egy váróterem, ébresszed föl!”

„De az a finom, olajos grillmeleg, Paulám, nem is ez a cafatló, fejláb nyirok. Még a felmosójukat is meg lehet nézni, csupa neonpiros műanyag, olyan lesz tőle az orkánom is, a barna ernyőm. Nem is ám mint az Élmunkás Lehel!”

„Vérsajt van, aranyom?”

„Nincsen nénikém, elébb vitte el az utolsót az a smicikendős kollégája.”

„Nincs? Jaj, istenem, hát nincs? Az a laktatós, fűszeres íze. Vérsajt, amely legolcsóbb s legkedvesebb az egész húsiparban.”

A könyvárus előtt hűvös halomban a vaginák (die Vaginen). Középkorú asszony szemlesütve súgja a bádogszemű lánynak, hogy ő kérne egy A magyar helyesírás szabályait. Beül majd egy kupéba, olvasgatja a rosszacska fényben. Jól halad, Püspökladánynál tart A mondatrészek közötti írásjeleknél, 101. page. A szüleire gondolt és szegény nővérére. Aztán elővette a bicskáját, meg a kenyeret, meg a szalonnát, meg a zöldpaprikát, majd jóízűen falatozni kezdett. Ernyőt hozzál magaddal a kirándulásra, vagy kabátot!

Talán csak felütést… és leütést. A kipontozott részt töltsd ki odaillő mondatokkal, használj választékos szintagmákat, kerüld a szóismétlést, a durva kifejezéseket!

„Fekete özvegyasszonyt keresek”… „Halkan és gyorsan sírt”

„Melltartókészítést szeretnék tanulni nyugdíjas szakembertől”… „Konyhalány volt a Serneválnál és a derékig érő vastag, fekete hajában hozta haza a különféle illatokat, úgyhogy álltam véle összeborulva a konyhaasztal fölött, vacsoráztam.”

„Szaftoskrumpli, hát mi a fölfújt izémet főzzek, nem lehet mindennap mannaszósz”… „Viharkabátját összehúzva szólt vissza a folyosóról: te, az antik ikes ige?”

Talán egy fogalmazástanulási munkafüzet. „Mondd el a saját szavaiddal Pilinszky János: Négysoros című versét. Ügyelj a tömörségre!”

Véremet?

Európába betörni nem szenzoros bidé, ami nem jelenti azt, hogy a budi örökkévaló. Határátkelő Šturovón, szigorított ellenőrzést végeznek a csehszlovákok. Háromszáz méter autó a sorompó előtt, órák telnek el, mire minden lengyel varrógépét szétszedik, pedálig. A sorompót pedig, hol buffet s toilette, áthágni gyalog is tilos. Benépesülnek a bokrok, a szántás. Röstelkedve jön egy közeg, ringó oldalfegyverű közép-európai kishivatalnok, (de) azért üvölt: „Össze-vissza szarnak-huggyoznak! Ez magiknak az Európa-ház?”

Nemrég tudósok kiszámították pontosan, hogy Európa közepe Vác és Sződ között van. És hogy ott fognák felállítani a világ legnagyobb harangját. Alumíniumból.

„Itt voltam, jó volt, de remélem jól is végződik. Elsem mertem volna gondolni néhány nappal ezelőtt. Utálom magam, de addig nem érdekel, míg folyik a vér. Szevics Aranka ápolónő.”

Hogy döntöd el, hogy kinek adsz, kinek nem?

Mind döglött, kétkilós gipsz, úgy fekszik közöttem a kérdés. Nem döntöm el sehogy. Hol adok, hol nem adok, s hol ezért, hol azért szégyellem magam. Hol a középút szenvtelenség és megrendülés között? Kiben hol? Csak egy fokkal, egy apró fokkal vastagabb és repedtebb minden. Csak egy fokkal drabálisabb és sérülékenyebb. Ordenáré és a hazám, de ezt tedd el vasárnapra himnuszostul.

Özvegy Dráva Józsefné halkan és gyorsan sírt: Paula, én itt az egész nyugdíjamat elkoldusozhatnám, szegény kiscigány, kisromán, kismagyar, Paula!