Melasz

A jócukor még eluszik,
sziszeg a tócsa, bejeged.
Ölére zárja csengő terpeszét
reves, taros
gyárrépaföld, gyárrépaég.
Babák a dérben szerteszét,
oly szerteszét.
Daravetítőn a babák,
a filmszomorú vagdalék.
Ön marharépa lesz, ön aknazár.
Riszál husos
holdat fölé, s szedetlenül
prizmába áll a jósugár,
a jósugár.
Forgatná jószavát a száj,
ajkán vonatfütty, rámpafény.
Tehénkekugler voltunk, langy melasz,
lágy, iszamos
vagonok jó emléke lesz,
patákon ragacsos vigasz,
gacsos vigasz.
Cukorvágóhíd üstjei
sivító falához tapaszt,
csitulj csak, tente, tente répaszusz,
habzó, síkos
szárnyát fölcsapja a zagytó
és tollanként elereszti,
centrifuimus.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]