Szabad vizek

 

(labda)

Fiúk labdáznak vad sodramú folyóban,
föl-földobódó delfinek, szaténtrikó nyugágya,
halban és kiflivégben gazdag szökőkutunk,
fürdőkád torkában jobbról csavarul a piros víz,
kabinját, ki lecipelvén a homokra, belebúvik,
s kiaraszol majd, mint tengeri rák, fővetlen:
hajadonfőtt tengeri tölti kaviccsal az ágyat,
hol vad sodrú folyam teker el malmot, derekat,
kefenyírt fejű ifjak labdáznak föl-alá, alá-föl,
szökő idő vizén a kedvük oszló kiflivég.
 

(hinta)

Tekintet szép sörénye lobog a hintaságban,
söpör napot, eperfát, homokot, túlpartot, napot,
félkör, az égbe növő távoli tengeriföldek
szemealja, egy szemfog cikkanása, csöppnyi
nyál a szájsarokban, elöntött kondenz-tej után
kapaszkodó kis lobbanás, frottírpilóta
hosszó láncon, ezüst kamaszlány-Bleriot,
propeller-szívébe mikor repül be vadlúdfélelem,
hogy már a lendület, fejrázás nagy csodája sem,
csupán megannyi mintha,
s elhentesül a szerelem.
 

(trambulin)

Leng, előrenyúlik, felette sose volt íly áttetsző a
padlás, magában klórtükör fölött ruganyvető,
ring avagy ringat, együtt a kettő bátor ütem,
hova is meredő iszamos padlat a nyárban, szép
tett a felkapaszkodás, merőben eldöntetlen:
szavak nekifutását éppúgy lehullani,
csattanni hasra, seggre, mint röppenni segíti,
röppenni zsugorból, kicsavarva gyűrűvetésig,
s már üresen leng, míg mélyből időben az ugró
feljő, levegőt vesz, helyette már,
s lebegő trambulin a szájban.
 

(nyugágy)

Ha összecsukódna, össze talán ez a vízpart,
nem hiszi már, voltak egészen rohasztó
éjszakák, valahol elmaradt egy lábrész
visszahozhatatlanul, a bajmolódás mindig el-
maradt, Mindenseggekkor örökké vigyázzban
állt, a tarkótájon barnás horpadás, kiülve öble,
nedves szívlapát, fél karfa közben elmaradt,
voltak egészen ösztövérszegény nyarak,
a puncsfagylalt, mint a mitesszer, betokozódik
az égen, vigyázban áll, annyi az egész,
hogy beleülnek. lágy nyugágy.
 

(napernyő)

Vörös salak íze a szájban császárkörtelikőr,
dobókör-árnyék nádszékkel, elhagyott
nehézatlétanővel, kétfelől lecsüng, bévül a lélek,
noha szilfid kismutató, pakolása szuszogtat,
számlaphomokon mély sebeket vét,
négyet, negyedkörívnyit szellőzik a hús,
rettentő hajlamokba bú a nap leve combján,
legyeskedő időt múlatva pöfföget,
fú tejbedarát, kezeügyében krémek, súlygolyó,
kaporvirágot rágicsál, volt egyszer egy
leánykor, mosolyba szúrt napernyő.
 

(szabad vizek)

Föl-földobódó delfinek, szaténtrikó nyugágya,
egy lábrész visszahozhatatlanul, kis lobbanás,
frottírpilóta hosszú láncon, kétfelől lecsüng,
együtt a kettő bátor ütem, megannyi mintha,
s elhentesül a szerelem, mint a mitesszer,
betokozódik az égen, kezeügyében
kefenyírt fejű ifjak, a kedvük oszló kiflivég,
lebegő trambulin a szájban, mosolyba szúrt
napernyő, ha összecsukódna,
összecsukódna talán ez a vízpart?
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]