Puderett

Nőnek a kőporárak Decsi Rozáliának, szívében térzenészet, lábában tromboá. Puderett arcán föl-le tapogat mézga könnye, teniszlabdát a hernyó dajkál ilyen sután. Befonja gyönge pánik, szemén borág humánlik, jaj, vérhányt labdarózsa, barhent ruhája leng. Torkáig ér a rúzsfolt, elhamvavál a hústól, kiejti, nem harap rá, magját a szájbarack. Szívében térzenészet, hát hogyne érzené meg, ki ácsorog fölötte, Decsi Rozália.