Zsugor

Hull lassú pelyheletben Weisz duplavé Gizella, öltezve nátriumban, piskótát sütve szállong. Zörgetve tepsejét az est kirázza mostan őtet, hogy hozza piros kisdedét az öntőformából haza. Jövője, mint a porcukor, a múltja, mint a rosta, kinéz a hátsó ablakon, lucidum intervallum. Belül már kádat tapsikál, már lázasan frottíroz, csak az a kurva marinír, az hogy fog összeállni? Öltezve ostorlámpoá, kigyúl habkönnyü tészta, pásztás fehérben hull alá Weisz duplavé Gizella.