Garnidallam
| Tribün a rúzsos szájhunyatban, létartó, |
| nagy drapériák mögött a lenyelt suhogás, |
| eső folyik le csíkban, tengerig, maszatol |
| csókos vakotát, vastag, üleplő mirha-zaftot, |
| e pípes garniszálló ablakát, belátni most az ég |
| alá, fondor homállyal megtintázkodom. |
| A kávéfőző sompoly sziszegői hagynak kicsit |
| az ablaknál időzni, rózsás szájnyugta |
| békés perce ez. Esik, folyik le csíkban |
| málnaöntet, dagadtra ázik garnitükröm, |
| mint dobra szórt bab messziről, püffedt |
| keretben taps ropog. Amott a felsötétlő |
| mumszmosoly alól a fúvószenekar kigyalogol, |
| tenyere fényesül a csatton, már álmában is |
| összecsattan, holnap az anzix matt felén |
| sorba áll újból kottajegyért, ünnep folyik, |
| folyik le csíkban, lába leér a tengerig, |
| mossa a foncsort föld alá, mossa a szálloda alá, |
| a mélyen úszó étteremben pávát filéznek, torka |
| nyitva, s a belsőség már kannaszám, |
| farktollai eligazítva, olyképp, hogy |
| túlmutat magán, kopasztás bűzét ellegyezni |
| kész, föltisztul így a felleges vidék, |
| s ellátni messzebb, garnírung felé. |
| Hogy elhevert a horizont, hegyek, |
| megannyi gégeporc iramlanak a bőr alatt, |
| hanyatthomály púderverésben, nyaktáji |
| népaláfutás. Kevéske fényhez csippentve |
| torkát, ki az, ki itt most szembenéz, |
| kié e kékes duzzanás, kié a foncsorvesztett |
| ablakon ki-beszivárgó rajzolat? Mintha |
| esőn át, ázott púderszárnyakon át |
| lehelne rám szemből, az állami postáról |
| valaki s égetne szájmeleg nyoma, |
| mintha titkos stemplit ütne nyakamba, |
| kannamélyben a pávanyelvnek hiába egy |
| a hangja. Eső folyik le csíkban s tengerig, |
| eső igen magasról, rózsás megafon leve gőzöl, |
| míg én az ablaknál időzöm, ablakba, |
| falba, vaktükörbe, belémszakad a fekete, |
| a jegyrekotta, garnidallam, pástétomvalcer |
| kannaszám, pohár-forma tenyérrel állok, |
|
|