Hangszerfüzet

Nézem a sarkot, este van,
és nincsen benne pók,
maradjunk mára ennyiben,
ne járjunk senki kedviben,
és zárjuk kulcsra a tárogatót.
Ezzel a sarok póktalan,
a háló nem teli,
tyukodi pajtás néma, mint
a pókhiány, mely rátekint,
és egy nemmozdulattal lenyeli.
Vagyis már allegória,
műhelyzetdal, manír,
amely dallóját gyűri le,
tyukodi pajtás művi, de
a tárogatón valós a zsanír.
S mert énnekem nincs zongora,
ujjam billentyüzet
nélkül futkároz föl-le rajt,
nemzongorán nem ütve zajt,
csak pöttyösödik a hangszerfüzet.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]