Ollé

A metszetekben őszi rom
csatakzik ollé nedvesen,
aluszna már a nőszirom,
botorka fényszív felfesel
a fák, az abroszok fölé,
ollé van, este, nyúgalomb,
elönt a régi lámpalé,
míg ring a spiel, kereng a lomb.
Mint illatos pép összeáll,
az élet szájbapowderosság,
künn vattacukker szössze száll,
belülről gyulladat, pirosság.
Meztélláb mért is élünk, nagysád?
Szemében mappán rimaszombat.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]