Mélyles

A verstelen vasárnapnak vége van,
és immár szárazat vizelnek sótorkú hentesek
Európában, akárhol. Szaladgál föl-alá a
Nord Orient, akácfák közéből üveg-nap elillan,
széjjelrobbant szódásszifon drótvázai: akácfák.
Minden nagy kígyó hazaér, bőre nélkül hazaér,
békésen és hatalmasan dohogó
szivattyú-városokba,
ahol sziréna fészkel, pihés és jóllakott
sziréna fészkel sztereo-téglák közt, őrült
fésűmuzsikákkal, agyvérzéssel, kibelezett
ékszerüzlettel randevúzik, szaladgál, nyargal
a Nord Orient, gargarizáló alagutak fölébe
futnak, hideg tejúti tengerek fölébe futnak,
melltartók és epizódszerepek
végig egész Európán
zuhanórepülésben, mikor az ölebnek elég volt
és kiszalad az antarktisz-járdára házmesternek:
átmos a tenger, ó ősök ó aranyát ó beleimben
ó, dehogy találja, a holdból gázolaj szivárog,
és merthogy holdsütés van, látni,
higanyszép tavak
sását elfésülő horgászzsinór peng ha peng,
elfut a Nord Orient,
elfutnak a sárga, kása-virágos
táviratok, kiürülnek a drótok, csak az alfőnök
cimbalomozgat néha, leginkább a
Krasznojarszki őzbarna babámat, közel az
összespórolt nulla óra, sótorkok rendben,
szivattyú rendben, parkok tolvajai rendben,
ölebek rendben, tavak higanya rendben,
Európa rendben, lepihenhetünk.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]