Vejnemöjnen, Kosztolányi
Réz Pálnak
Idézlek, vén Vejnemöjnen, |
S téged, daliás Kosztolányi, |
Kik vakon feküsztök a földben, |
Ébresztő, föl, aranyat csinálni! |
Verset, mint élő korotokban, |
Mikor dalotokban bűverő volt! |
S a koporsódeszka roppan, |
Kelnek a holtak, mint a kelő hold. |
|
Vejnemöjnen vaskori sámán, |
Dallal bűvöl a ragacsos sárba. |
Akit sújt hatvanhat éve – |
Betegség ül rajtam, átok, |
|
Szép új világot rostált a rosta, |
Sikerének méze nem ízlett, |
Míg egymás sarkát taposta |
Jobban tetszett lenni naivnak, |
Keveset kapni, többet adni, |
Nem lépre menni, ha hívnak, |
|
Kosztolányi, Vejnemöjnen, |
Két vajákos a maga korában. |
Hadd változtassam a könnyem |
Gyémánttá a föld porában! |
Minden jó percünk talált kincs, |
Az élet egésze fénylik mindben – |
Hadd szajkózzam, hogy halál nincs, |
Míg legyűrjük a verseinkben! |
|
|
|